iwritemusic.org

 
Megyek az utcán, és dudorászom.
Ez már régi szokásom.
Mozog a szám, s az emberek
szépen visszaköszönnek.
Fütyülök egy dallamot magamnak,

 
Volt egy kicsi nép,
bammeg.
Szorgalom, tehetség,
bammeg.

De mit ér a szorgalom,
ha mások ülnek a nyakadon?
Elveszik a termésed,
s neked semmi nem marad meg,
bammeg.

 
Egyszercsak felült a halott,
és csodálkozva szétnézett:
"Hol vagyok most, hol vagyok?
Ebbo''l semmit sem értek.
Gondoltam, pokolra jutok,
és fo''znek majd egy üstben,

 
Ott jártam, ahol zöld a f?,
minden fenemód nagyszer?,
az étel egészséges és finom,
mosoly villog az arcokon.

Ott jártam, ahol kék az ég,
határtalan a messzeség,

 
Ez az utolsó e-mail neked,
másképpen érintkezünk majd.
Alig várom már jöttödet,
hogy ágyba dughassalak.

Ez az utolsó e-mail neked,
várom, hogy itt állj a küszöbön.

 
Folyton ezen töprengtem,
már egész kis gyerekkorban.
Lesz néhány felfedezésem
és egy-két Nobel-díjam.
Efel?l biztos voltam,
efel?l biztos voltam.

Vagy ha nem sikerülne

 
Ha sztár leszek, majd hülyén nézek ki,
s a hülyeségemet szakérto'' tervezi,
mert a sztárok különleges emberek,
és nem tehetem meg, hogy normális legyek.

 
Egy költözésnél megtaláltam
egy gyerekkori fényképemet.
Megláttam és meglepo''dtem:
milyen helyes kis gyerek!
A képet felrakom a falra,
hogy örökké emlékeztessen,

 
Leszállt az alkony,
leszállt az alkony,
elrejtem arcom,
nyugszik a párnán
a fejem.
Csöndes a szoba,
csöndes a balkon,
a szemem csukva,
azt hinnéd, alszom,
de nem.

Feltámad a szél.
Minden reggel az ember egy jobb napot remél.
De elmu'lik a remény, mikor szemem kinyitom,
s kinézek az ablakon.

Lekopasztotta a szél a fákat,